Blogs

Dota 2 Történetek - Féld a Hentest!

Mon 22nd Feb 2016 - 11:15am


Hosszú évszázadokkal ezelőtt történt, hogy a Végtelen Vérontás Mezején először csaptak össze egymással seregek. A hosszú mészárlás végeztével nem volt győztes. Mindenki elbukott a harcban, és tetemeik egymás hegyén, hátán hevertek a füllesztő éjszaka. Ám amint feljött a hold, és fényével megvilágította a mezőt, hirtelen egy kövér, lomha alak jelent meg a csatatér szélén. Kezében hentes bárdot és húskampót tartott. Dolgozni kezdett. Dögevő madarai számára aprítani kezdte a holttesteket. Egy vágás ide, egy oda. és hajnalra a mező tiszta és érintetlen volt, mire az újabb seregek felsorakoztak egymással szemben, hogy újra összecsapjanak, és minden kezdődjön elölről. Így megy ez évszázadok óta folyton. De valami megváltozott. Pudge, a Hentes, már nem madarai számára végzi el a munkát. Saját örömére, és önmaga táplálására. A hullákat felaprítja, és pompás lakomát csap belőlük minden átkozott éjjelen. A felfalt halottak lelkei pedig örökre a Végtelen Vérontás Mezején rekednek, rabságban, és erősítik a Hentest, aki nap nap után aprít és zabál, az öröklétig.

Egy ugyan ilyen átlagos nap volt az a nap is, amikor egy csapat druida elhatározta, hogy misztikus erejüket felhasználva, felszabadítják a Végtelen Vérontás Mezejének rabul ejtett lelkeit, és végeznek a Hentessel. A vállalkozás rémületet keltett a mező melletti falvak lakóiban, és könyörögtek a druidáknak, hogy ne bőszítsék fel a mező őrét. De azok nem hallgattak az emberekre, és eltökélten indultak a mezőre. Szertartásukat még el sem kezdték, amikor az ötből ketten már kibelezve, félig felfalva hevertek a vértől lucskos mező derékig érő füvében. Társaik már tudták, hiba volt ide jönniük. Menekülőre fogták bár, de későn. Nesztelenül és villám gyorsan repült a kampó hol innen, hol onnan, és Pudge végül a maradék három druidával is végzett, rabul ejtve lelküket. Ám tette nem maradt észrevétlen.

A druidák ugyanis egy hatalmas erő képviselői voltak. Ezalor, a Fény Őre papjai voltak. Földi helytartói, kolostorának irányítói a Ködös Hegységben. Ezalor érezte, és látta, mit tett papjaival a Hentes. Felvette hát földi alakját, és törékeny öregember képébe bújva indult el a Végtelen Vérontás Mezejére, hogy megbüntesse Pudgeot. Mikor oda ért, késő éjjel volt, és holt testek hevertek mindenütt a legutóbbi csata maradványaiként. Ezalor tudta, hogy jókor jött, hiszen a Hentes most táplálkozik. Ilyenkor kevésbé tud figyelni a betolakodókra. Lassan léptetett előre lovával a magas fűben. Hangtalanul haladt előre, figyelve minden neszt. Halvány derengés vette körül. Hirtelen furcsa hangra lett figyelmes. Nem sokkal odébb, a mező egy apró tisztásos részén testes alak állt görnyedve egy halom véres hulla fölé. Szájából belek lógtak, miközben jobbjában hentesbárdot tartott. Ezalor nem hezitált. Botját maga elé szegezve megidézte a Fény Táltosait, és útjukra eresztette a hófehéren izzó, elementális erejű paripákat, amik mindent letaroltak és elemésztettek, ami az útjukba került. Ám mikor elült a fény, és a lovak is eltűntek, a Hentes sem volt sehol. Ezalor meglepődött. De nem sok ideje volt csodálkozni, hiszen a következő pillanatban hangtalanul repült a magas fűből a húskampó, és eltalálta a lovának nyakát. Az állat tehetetlenül repült ki gazdája alól, aki pillanatok alatt a földön találta magát. Hátasa kétségbeesetten nyerítette valahol a sötétségben, míg végül el nem elhallgatott.

Ezalor felkapta botját, amely egyetlen fegyvere volt. Magasra emelte, és varázsszavakat kántálva egy fehéren izzó gömböt lőtt az ég felé, mely megállt a mező fölött, fénnyel árasztva el azt. Nem sokkal odébb pedig a fény felfedte a Hentes, amint lesben állt, az alkalomra várva. A Fény Őrzője nem hezitált, útjára engedte a táltosait, amik ezúttal telibe találták Pudgeot. A Hentes hátra tántorodott, és elterült a földön. Mozdulatlan volt. Ezalor elégedetten lépett a hatalmas test mellé. Önelégült mosollyal vette tudomásul, hogy az nem lélegzik. Botját magasra emelte, és hozzá kezdett, hogy a halott bestiából kiszabadítsa az elrabolt lelkeket. Ám ekkor olyan történt, amivel Ezalor sem számolt. Pudge a felfalt druidák erejét is megszerezte, és így nem lehetett elpusztítani egykönnyen. Miközben Ezalor megidézte a felszentelő erőket, Pudge hangtalanul akasztotta bele kampóját gyanútlan áldozata nyakába, és magához rántva, mélyen annak testébe vágta bárdját. Aztán megint és megint, míg végül a Fény, mely diadalmasan borította be a Végtelen Vérontás Mezejét, és hirdette a Hentes legyőzését, kihunyt. Ezalor, a Fény Őre pedig egy villanás alatt eltűnt, vissza térve a Fény Birodalmába.

Azóta a nap óta a Hentes már nem csak a mezőn munkálkodik. Idegen földeken jár, szomjazva a friss vért, egész falvakat, birodalmakat fal fel végtelen mohóságában. Mostanra pedig a földön azok a bátrak, akik nem félnek a haláltól, azok is összerezzenek, ha meg hallják a Hentes nevét.

UserDeleted

UserDeleted

UserDeleted

Your Comments

Please register or login to post comments