Blogs

Dota 2 Történetek - A Banya

Sun 3rd Apr 2016 - 11:33am

Csendesen fújt a lágy őszi szellő Rémvár kietlen romjai között. Egymás után hajtotta meg az ember nagyságúra nőtt fűtenger szálait. Akár egy hullámzó tenger, olyan volt a látvány, az ódon vár romjai, mint szirtek a tengerben magasodtak ki. Csend volt. Sem apró állatok, sem madarak, sem emberek nem zavarták meg a halálos csendet. Csupán egyetlen lény volt, ki e várban élt. Pontosabban alatta. A környező falvak lakói csak Banyának hívták. Rettegtek tőle. Ő volt az Örök Lét Birodalmának utolsó életben maradt Mátriárkája. Hosszú évszázadokkal ezelőtt költözött be Rémvárba. Bár a szállás elfoglalása cseppet sem volt olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.

Akkoriban a Telmár Domínium kötelékébe tartozó vár volt a birodalom egyik legjobban védett és legbiztonságosabb erődítménye. Roppant falai, és magasra épített tornyait számtalan sereg próbálta már bevenni, de senkinek sem sikerült. Azt mesélték, egy Őrző áldotta meg a köveket, amiből épültek a falak, tornyok és bástyák, s azért bevehetetlen ember számára. Nem tudni igaz volt e a legenda, de a várat soha nem vette be egyetlen sereg sem. Ám miután a Telmár Domínium hanyatlásnak indult, a király és családja menekülni kényszerült a lázadó parasztok elől. Így végül Rémvárban húzódtak meg. Tíz évre elegendő élelmet és vizet halmoztak fel, és legalább ezer bátor katona védte a királyt és a várat. A lázadók meg sem kísérelték megtámadni az erődött. Vezetőik űgy döntöttek, ha kell, akkor tíz évig várnak, de addig éheztetik a vár népét, amíg azok mind fel nem adják, vagy éhen nem halnak.

Ám nem kellett megvárniuk még egy évet sem. Ugyanis a Banya vándor útján bele botlott a remek helyen fekvő várba, és úgy döntött ez lesz legújabb fészke, és mind a nyolc lábának kemény munkájával otthonává teszi azt. De volt némi akadály. Pontosabban néhány ezer. A támadó és a védő seregek. Az első éjjelen a Banya megfigyelte a támadó lázadók szokásait, és felmérte hányan vannak. De látva rendezetlenségüket, úgy döntött nem halogatja a támadást. Az éjszaka leple alatt a táboruk közelébe osont, és az őröket mérgezett fullánkjával, egyesével döfte halálra. Hódolva élvezeteinek a zsírosabb, kövérebb embereket hálójával körbe tekerte, és földi üregei egyikébe rejtette, hogy ott várják meg, míg a méreg cseppfolyóssá nem változtatja minden belső szervüket. Az első éjjelen majdnem ötszáz emberrel végzett a támadók közül. Reggel a lázadók azt hitték a védők csaptak ki a várból az éj leple alatt, hogy gyengítsék soraikat. Eközben a király védői pedig győzelmi tort ültek, mert azt hitték, szövetséges partizánok egy csapata ritkítja az ostromlók csapatát. Tévedtek.

A második éjjelen a nyolclábú vérszomjas rettenet ismét munkához látott. Míg a nap magasan járt az égen összes zsákmányát elfogyasztotta, és olyan erőre tett szert, hogy kétszer nagyobbra hízott, és kétszer olyan erősre is. Nem hezitált sokat. Amint feljött a hold, támadásba lendült, és meglepte a támadókat. Hálójával sorban fonta be a felkészületlen katonákat, akiknek pislantani sem maradt idejük miután a mérgezett fullánk keresztüldöfte őket. Hulla hegyek hevertek mindenhol a táborban néhány óra leforgása alatt. Ám mielőtt a pók végezhetett volna mindenkivel, az egyik félholt katona félreverte a harangot, így az éppen alvó katonák mind fegyverbe ugrottak. Ám mikor meglátták mivel állnak szemben, kardjaikat, lándzsáikat elhajigálva azonnal menekülőre fogták. De csak egyetlen irányba futhattak. A király vára felé. Elérték a kaput mielőtt az őrök bármit tehettek volna ellenük, és dörömbölni kezdtek a kapun, hogy engedjék be őket. Ám a védők azt hitték ez valami trükk, és nem csináltak semmit sem. Aztán meglátták, mi elől menekülnek az ellenségeik. De már késő volt. A Banya a kapu előtt csapdába esett katonákra kivetette hálóját, de az a kapura is ráragadt. Roppant erővel kezdte maga felé húzni kivetett ragacsos kötelét, és a behálózott emberekkel együtt az erőd kapuja is kiszakadt helyéről, megnyitva az utat a hegy szíve felé.

Ekkor már a védők is tudták, hogy nem a lázadók azok, akik miatt félniük kell. Azonnal riadót fújtak, és a királyt a hegy mélyében lévő trónterembe menekítették vissza. A Mátriárka addigra már az erődben volt, és sorban mészárolta le az őt feltartóztatni próbáló katonákat. Mind megölte és megette. Ereje már akkora volt, hogy nem fogott sem kard, sem nyíl. Végül a király öt leghűségesebb emberével maradt a trónterem elbarikádozott ajtaja mögött.

A Banya látva, hogy nem fér át a szűk átjárón, hiába is törné be azt, úgy döntött, okosabb utat keres. Hatalmas, izmos csáprágóival a kőfalnak esett, és elkezdte bontani azt, ahol a legvékonyabb volt. Érezte az emberek szagát odabent. Vérszemet kapott mikor megízlelte a királyi vér fenséges illatát. Ölni akart. De a fal túl erős volt, hiszen szent kövekből épült. Támadt hát egy ötlete. A földön halmokban heverő hullákat sorban beköpte, petéket helyezve beléjük. Aztán várt. Hatalmas erejének köszönhetően perceken belül apró ivadékok ezrei kezdtek záporozni a megfertőzött holttestekből, és várták anyjuk parancsát. Ez után a pokoli család együttes erővel esett neki a falnak. Bár erősek voltak a kövek, a mágia sem bírt a vérszomjas Banya, és ivadékainak seregével. Betörtek a trónterembe.

Elszabadult a pokol. A király testőrei mind mágusok voltak. Hárman minden erejüket bevetve egy védőpajzsot emeltek a király és maguk köré, melyről az ivadékok akár az apró kavicsok pattantak le, és égtek halomra. A kívül maradt két mágus pedig birokra kelt a Mátriárkával. Minden erejüket bevetették, de kevés volt. A hatalmasra hízott, páratlan erejű fenevad legyőzte őket és testüket azonnal beköpte petéivel. Tudta, csak akkor tudja áttörni a burkot, ha ő maga is mágikus erőt nyer. A mágusok testéből kikelt ivadékok pedig mind felsorakoztak, és engedelmesen anyjuk pofájába másztak, aki egyben nyelte le őket, megszerezve a mágiát. Teste hullámozni, és izzani kezdett. Bár kisebb lett, bőre fényes fekete, és áthatolhatatlan páncéllá változott. Bevégeztetett. Legyőzhetetlen lett. Úgy törte át a mágusok védelmét, akár egy darab üveget. A két testőr azonnal meghalt a hatalmas erejű támadástól. A király pedig ott állt kezében kardjával, és tudta: uralkodása most ért véget.

UserDeleted

UserDeleted

UserDeleted

Your Comments

Please register or login to post comments