Blogs

Dota 2 Történetek - Rothadó Elemek

Mon 25th Apr 2016 - 11:59am

Történetünk két lányról szól, kik testvérek voltak. Szegény családban születtek a Béke Hegyek lábánál, egy apró falucskában. Szüleik földművesek voltak. Míg ők egész nap a földeket járták, hogy estére legyen mit enni, addig a két testvér bejárta a vidéket és mindenfélét játszottak. Egy alkalommal, amikor túl messzire merészkedtek otthonról, a hegy lábánál, egy szurdokra leltek, melynek végében, és romos kolostor állt. Kíváncsiságuk nem hagyta őket nyugodni, és beléptek a templomba. Az épület bár romos és üres volt, az elemek szerzeteseinek ereje még mindig a falak között élt. A szentély végében, az oltáron két fegyver fénylett. Persze a két gyermek azonnal oda rohant. Az egyik fegyver egy gyönyörűen faragott, jég kristályokkal díszített bot volt, melynek tapintása olyan volt, akár a selyem. A kisebbik lány, Cristal, kezébe vette, és meglepődve tapasztalta, hogy a fegyver egyáltalán nem nehéz. Testvére, Lina, a másik fegyverért nyúlt, mely egy míves penge volt, ami oly kék fényt árasztott, akár a Végtelen Tenger lagúnáinak vize. Lagúna Pengének fogom nevezni. Mondta vidáman, azzal leemelte az oltárról, és magasra tartotta. Abban a pillanatban fény villant, és a falakból megannyi füstszerű alak, szellemek kezdtek előtörni, és sorban szálltak bele a fegyverek új tulajdonosaiba. A két gyermek vakítóan kezdett fényleni teljes testükből, és a levegőbe emelkedtek, új fegyvereikkel a kezükben. Amikor pedig elült a fény, és ők újra a földön álltak, de olyan történt, amitől mindkettő szája tátva maradt. Lina magas, gyönyörű nővé változott. Hosszú vörös haja vállára omlott, testét pedig fényes, vörös-narancs harci öltözék takarta. Kezében pedig kéken ott fénylett, a Lagúna Penge. Húga, Cristal hófehér ruhában állt az oltár előtt. Kezében faragott botjával. Hosszú szőke haja háta közepéig ért le, bőre pedig vakítóan fehér volt. Lina teste kerül akár egy aura, izzott a levegő, forrón és égetőn. Cristal körül, pedig mint egy pajzs, fagyott meg minden. Amerre léptek, mind megszenvedte erejüket. Az oltár széle lassan folyt le olvadtan a padlóra Lina mellett, a másik végén pedig testvére mellett, csonttá fagyott.

A két testvér hatalmas erőt kapott. Azonnal tudták ezt. A varázslat okán felnőttek, és nagy erejű harcsok lettek. Ám valami más is történt. Hirtelen mindkettejük, haragot és irigységet érzett a másik iránt. Bántani akarták egymást. Nem is tartott sokáig, míg eldurvultak a dolgok. Elsőnek Lina támadott. Akarta testvére botját. Akarta az ő erejét is. Előre vetette magát, és mindkét karjából hatalmas és forró tűzcsóvát vetett ki, ami hamuvá égetett mindent, ami az útjába került. Kivéve testvérét, aki akár egy darab jég, állta a tüzet. De ő sem tétovázott sokáig. Megpörgette botját, és jég mágiát küldött testvérére, aki tetőtől talpig a földbe fagyott, és mozdulni sem tudott. Ám a varázslat nem volt tartós, mert a jég pillanatok alatt olvadt el, és folyt szét a kőpadlón.

A két lány egymásra meredt, és szinte egyszerre emelkedtek mindketten a levegőbe. Áttörtek a kolostor tetején, és nagy ívben mindketten a hegy lábánál lévő mezőn értek földet. Pár pillanatig farkas szemet néztek, majd a következő pillanatban mindketten előre vetették magukat. Cristal botjából, Lina pedig pengéjéből hatalmas mágiát idézett meg. A két erő akár két kalapács csapott össze a levegőben. Hatalmas és fényes robbanás rázta meg a vidéket, és percekig nem ült el a fény. Ám amikor végre ismét látni lehetett, a két testvér a földön hevert. Feltápászkodtak, és miután körül néztek, elszörnyedtek a látványtól. A mező, az erdő és a falucskájuk nem volt már sehol. Ahol egykor otthonuk állt, ott most csupán egy füstölgő fekete folt emlékeztette őket a falura. Elszörnyedtek azon, amit tettek. Ám mielőtt bármit szólhattak volna, egy fényes alak vágtatott feléjük lovon. Gyorsan haladt, és fényesen remegett. Mintha valójában nem is lenne ott. Amikor oda ért a két testvérhez, lassan mérte őket végig. Egy csuklyás öregember volt az, aki rénszarvason ült, nem lovon. Kezében pedig botot tartott. Ezalor volt, a Fény Őre. Képtelenek vagytok uralni új erőtök, és ez nem csak titeket, hanem mindenkit veszélybe sodor, így el kell válnotok egymástól. Mondta. A két testvér egymásra pillantott, de tudták, igaza van. Ezután Ezalor magasra emelte botját, mire Lina körül fehér kígyó kezdett tekeregni. A Lángok Földjére küldelek, ahol nem tehetsz kárt semmiben, és a Tűz Őrzője majd kitanít, téged hogyan urald erőd. Egy villanás, és Lina eltűnt. Most Cristal következett. A kígyó körbe fonta, és Ezalor így szólt. Te pedig a Fagyos Hegységbe mész, ahol a Tantum papok fognak tanítani téged. Hosszú évszázadok óta nincs már Jég Őrzője. Ha jól tanulsz és bizonyítod rátermettséged, te lehetsz az, egy napon. Azzal eltűnt. Ezalor pedig megsarkantyúzta rénszarvasát, és elvágtatott a füstölgő mezőről.

Hosszú évszázadokkal később hatalmas erejű mágus pusztított a világban. Magát Necrophosnak nevezte, és ereje egy sötét mágusé volt. Járta a vidéket, és ragályokat, rontásokat terjesztett minden felé, hogy amikor a fertőzöttek meghalnak, a lelküket ő kapja meg, és ereje tovább növekedjen. Pusztításáról hamar hír ment, és sorban indultak bajnokok, hogy megtörjék őrületét. De hiába. Mind elbuktak a Rothadó Pápa keze által, és ereje csak folyton nőtt. Oly annyira, hogy egyetlen harcos már kevés volt, hogy legyőzze. Ám ekkor Ezalor, a Fény Őre elhatározta, hogy megállítja e vadállatot. Megidézte hát Linát és Cristalt. Lina hatalmas erejű tűzharcos lett. Kitanulta ereje minden titkát, és halálos pontosággal és ügyeséggel forgatta Lagúna Pengéjét. Mestere halála után pedig ő lett, a Tűz Őre. Testvére, Cristal is felnőtt, és ereje szintén hatalmasra dagadt. Nem volt ellensége, ki legyőzte volna őt, a Jég Őrét. Ezalor és ők ketten már túlerőben voltak a pokolbéli mágus ellen. Három Őrző. A Fény, a Tűz és a Jég. Hatalmas erő.

Egy apró földműves falunál állítottak csapdát Necrophosnak. Mindenre felkészültek. Így amikor a koromfekete paripán érkező fekete mágus belépett a falu határán, Ezalor kántálni kezdett, és egy fényes burok nőtt a falu köré, magába foglalva a mágust és az Őrzőket. Ezalor gondolt az emberekre is, így mindegyik falusi körül tekeregni kezdett egy fényes kígyó, és pillanatok alatt az összes falusi a burkon kívül volt. Biztonságban. Necrophos mikor észrevette mi történik, hatalmas haragja gerjedt, hogy ismét megpróbálják legyőzni. Leszállt lováról, és kezébe vette zölden fénylő kaszáját, ami még félelmetesebbé tette. Sötétzöld papi talárt viselt, fején pedig csukja volt. A csukja alatt arca rothadó és borzalmas volt. Szemei pedig vörösen világítottak akár a pokol tüze. Magasra emelte kezét, amiből döglegyek millió rajzottak ki. Pillanatok alatt a földdel tették egyelővé a falu minden házát, így a terep síkká vált, és a harcosok jól látták egymást. Az Őrzők három irányból fogták közre a mágust, aki láthatóan nem rettent meg a helyzettől. Kaszáját megpörgette feje felett, és abban a pillanatban zöld fény villant. Az Őrzők mielőtt bármit tehettek volna, hirtelen egész testükben remegni kezdtek, és térdre rogytak. Szívükhöz kapták kezüket, aminek verése lassulni kezdett, fokozatosan megbénítva őket. Érezték, hogy a vérük lassan megáll a testükben, és tehetetlenek lesznek. Nem volt kiút. Necrophos pedig sátáni kacajjal dicsérte trükkjét, miközben egy pillanatra sem hagyta abba a kasza pörgetését. Ám ekkor Ezalor összeszedte minden erejét, és felemelte botját. Ellenségére szegezte azt, és útjára indította az elementális paripáit, amik telibe találták a mágust. Necrophos hátra repült, és mozdulatlanul terült el a földön. Lina és Cristal végre ismét magához tért. Ismét tudtak mozogni és megszűnt a fájdalom. Közben Ezalor a mágus testéhez lépett, és lassan szemlélte, vajon meghalt e. De nem volt ilyen szerencséjük. Amint az öreg Fény Őr a test mellé lépett, Necrophos jobb kezének egyetlen intésével a távolabb heverő kaszáját magához intette. A fegyver repült, de útjában állt Ezalor. Csak egy apró nyögés, és a zöld fegyver akár kés a vajon hatolt át Ezalor mellkasán. Az öreg mágus homályos szemekkel nézett ellenségére, és kezdte volna felemelni botját, amikor Necrophos meglendítette másik karját, amikor egy hatalmas, zöld villanás kíséretében zöld csapás vágott Ezalorra. Teste megremegett, és a következő pillanatban a Fény Őre nem volt többé. Necrophos hatalmas fekete mágiája képes volt megtörni Ezalor hallhatatlanságát, és lelkét a pokolba száműzte, örökre.

Lina és Cristal égtelen haragra gerjedtek, amikor meglátták mit tett mesterükkel a mágus. A levegőbe emelkedtek, és együttes erővel támadtak ellenségükre. Először puszta fegyverekkel küzdöttek. Bot és kard a kasza ellen. Egyszerűnek tűnt, de még sem volt az. Necrophos akkora erőre tett szert Ezalor megölésével, hogy a két Őrző megkarcolni sem tudta. Tudták, hogy szükségük lesz a mágiájukra. Megragadták egymás kezét, és egyszerre borították be tűzzel és faggyal Necrophost. A füst elülése után a fekete mágus érintetlen volt, de a támadás legyengítette. Vesztett fényéből, és lassabban mozgott. Úgy tűnt, mégis van esélyük, ha kifárasztják. De ő ezt nem akarta megvárni. Előre lendült, és bal kezéből rontást vetett ki Linára, aki hátra tántorodott, és a földre került. Testét zöld anyag kezdte elborítani, és érezte, hogy megfojtja. Ám testvére idejében észhez tért, és fagyos leheletet küldött Linára, amitől a lánynak nem esett baja, hiszen aurája megóvta, de a zöld átok elpusztult. Talpra állt, és azonnal támadott. Hatalmas napsugarat idézett meg, amitől Necrophos megszédült pár másodpercre. Éppen annyi időre, hogy Cristal fagyvarázsnak köszönhetően meg tudja dermeszteni. Miután jégbe fagytak lábai, Necrophos nem tudott mozdulni. A két Őrző mellé lépett, és a kard és a bot egyszerre lendült a levegőbe, hogy befejezzék, amit elkezdtek. Ám ekkor a sötét mágus eldobta fegyverét kezéből, és egyszerre mindkét őrző nyakát megragadta. Iszonyatos erővel szorította, amitől mindkettejük tehetetlen volt. Kezeiből pedig ismét zöld rontás kezdett kúszni a két harcos bőrére. Nem tudtak mit tenni. De ekkor erejük megmentette őket. Aurájuk azonnal elkezdte védelmezni őket. Necrophos jobb keze, amivel Linát szorította lassan sisteregve égni kezdett. A bal keze pedig amivel Cristal torkát markolta kéken kezdett fényleni, ahogy lassan csonttá fagyott. Hirtelen elengedte az Őrzőket, és hátra tántorodott. Fájdalmas ordításban tört ki, mert kezei szinte használhatatlanok lettek. De már el is kezdtek gyógyulni.

Ám a két Őrző ezt nem várta meg. Cristal ismét jégbe fagyasztotta ellenségüket, majd mellé szökkent. Botját a magasba emelte, és ekkor dörgések és villámlások közepette hatalmas jégvihar kerekedett. A lehulló jégtömbök pedig sorban érték Necrophost. Nem volt hová futnia. Végül a földre került, több sebből vérezve. Ekkor Lina elő rántotta Lagúna Pengéjét, és egyetlen hatalmas csapással lesújtott Necrophosra. A következő pillanatban a mágus feje elvált testétől, és nem volt többé. Minden rontás és minden átok, amit valaha kimondott, megszűnt. Hirtelen megjelent hatalmas fényesség kíséretében Ezalor. Megszűnt a béklyó, ami a Pokolba száműzte, és most visszatért az Őrzők közé.

Lina nem sokat várt. Tűzzel borította be a halott fekete mágus testét, ami percek alatt égett hamuvá. Biztosra akart menni, hogy soha nem tér vissza. Az ellopott erő pedig abban a pillanatban vissza szállt eredeti gazdájába, a világ minden tájára.

Így győzték le az Őrzők Necrophost, a Rothadó Pápát.

UserDeleted

UserDeleted

UserDeleted

Your Comments

Please register or login to post comments