Blogs

Dota 2 Történetek - Az Avernus-ház

Fri 8th Jul 2016 - 1:13pm

Messze keleten, Avernus Forrása egy minden ember által ismert és rettegett képződmény, már évezredek óta, mely a dicsőséges Avernus Domínium erejének és hatalmának forrása. Minden újszülöttet az Avernus-házból megmártanak a sötétlő ködben, mely mérhetetlen hatalommal ruházza fel az ifjú lordokat. Életüket a ház, a birodalom, de legfőképpen a köd védelmének szentelik. Hagyományaik szentek és sérthetetlenek és ezt a Domínium minden lakója tudja. Az évezredek óta létező birodalom minden lakója páratlan harcos, és nem félnek életüket adni a dicsőséges Avernus-házért, a Domínium Lordjáért, és az Avernus Forrásért.

Ugyan ez a mérhetetlen elkötelezettség és hit vezetett a Domínium legnagyobb és legvéresebb háborújához is. Bár messze keleten a Domínium uralt minden földet, mindig akadtak olyanok, akik fellázadtak a család hatalma ellen, és hónapokig, néha évekig tartó véres polgárháborúba sodorták a birodalmat. Pontosan így kezdődött ez a történet is. A Domínium egyik északi, sötét és fagyos tartományában, Lezlah-ban, egy véreskezű hadúr, Slok, fellázadt a család ellen. Hirdette, hogy véget kell vetni az Avernus-ház sötét mágiából merített hatalmának a birodalomban, és egy új, jobb korszakot kell hozni a Domíniumra. Ám azt a csatát csak nagy áldozatok árán lehet megvívni. És az emberek hittek neki. Sorban csatlakoztak felkeléséhez, és sorban pusztították el a Domínium helyőrségeit és mészárolták le az Avernus-házhoz hű tisztségviselőket. A felkelés hónapok alatt a birodalom tizenkét tartományából tizenkettőt maga mellé állított. Hatalmas sereget verbuváltak, és legvégső céljuk végrehajtására készültek: hogy megostromolják és bevegyek Dongallt, az Avernus Domínium fővárosát, és elpusztítsák a Forrást.

Kétszázezernél is több főt számláló hadseregük gyors menetben közeledett a főváros falai felé. Ám eközben a városon belül, a birodalom Lordja, Abaddon, tétlen maradt. Tanácsadói, a bölcs papok és a tapasztalt tábornokok könyörögtek neki, hogy a lojális tartományok minden zászlóhordozóját szólítsa fegyverbe, és akkor az a sereg a Forrás erejével talán visszaverheti a hatalmas lázadó sereget. Ám Abaddon, az Averus-ház sarja, a Domínium Lordja csak hallgatott, és a Forrás sötétlő ködében elmélkedve merengett, és várt megoldást. De az nem felelt neki. Nem adott tanácsot, sem erőt, hogy a Lord megfékezze a hatalmas erőt, ami feléjük menetelt.

A tábornokok saját szakállukra, kisebb nagyobb partizáncsapatokat vezényeltek, hogy lassítsák a vonuló sereg útját, akik ekkor már nem lázadóknak nevezték magukat, hanem a Megváltás Légiójának. És a légió hatalmas volt. Bár a gerillatámadások valóban lassították őket, eltéríteni vagy megállítani nem tudták őket, így az ostrom elkerülhetetlen volt. Ám Abaddon csak várt. A város vezetői mind felkészültek a Forrás védelmére, és a város teljes védelmében felállt. Katonák százai állomásoztak a falakon, hogy megvédjék urukat és a Forrást. Idő közben a lojális tartományok zászlósurai is felemelték seregüket, és útnak indultak erőltetett menetben a főváros felé, ám nem tudtak időben a falak alá érni, és az ostrom kezdetét vette. A tengernyi katonai napok alatt több száz ágyút vonultatott fel, és fordították azokat a falak ellen. A sötétlő alapvető kövek a Forrás erejével voltak felruházva, így megingathatatlanul állták az érkező lángoló tüzérséget. A várost napokon át ágyúzták a támadók, de a falak álltak. A felmentő lojalista sereg érkezéséig már csak 3 nap volt hátra, és a város védői tudták ezt. Felkészültek, hogy minden áron kitartsanak, míg a sereg ide nem ér.

Ám történt valami, amire nem számítottak. Slok, a Megváltó Légió parancsnoka titokban üzent Kelberath Mágusának, a hatalmas tudású Invokernek, aki több száz le élet éve alatt folyton ácsingózott az Avernus Forrás erejének megismerésére, de az Avernus-család Lordjai minduntalan megtagadták tőle azt, majd az egyik alkalommal mikor a mágus megpróbált betörni a Forráshoz, elfogták, és az akkori Lord halálra ítélte. Bár Invoker megszökött az ítélet elől, a Forrás utáni vágyakozás nem apadt. Bosszút fogadott, és most jött el a lehetősége. Ezt Slot is tudta, és magához hívta a nagyhatalmú mágust, hogy erejével törje át a falak védelmét.

Invoker eljött, és minden tudását a Légió szolgálatába állította. Slot megígérte, ha segít neki elfoglalni a várost, akkor megkapja a Forrás erejét, és csak aztán pusztítják el azt. Invoker felesküdött a parancsnokra, és minden mágiáját összeszedve elkészítette a leghatalmasabb varázsigét, amit csak képes volt. Az ágyúk lövedékeit felruházta egy mérhetetlenül nagy erővel, ami még a világ leghatalmasabb hegyvonulatain is úgy hattolt volna át, mint kés a vajon. 

A második nap reggelén az ágyuk lőni kezdtek és a falak meginogtak. Először csak repedezni kezdtek a hatalmas tömbök, majd végül az óriási védelem leomlott maga alá temetve több ezer katonát. A támadó sereg azonnal elkezdett bevonulni a városba. Gyilkolni és fosztogatni kezdtek, de vezérük, Slok, megparancsolta nekik, hogy vonuljanak a fellegvárhoz, és foglalják el a forrást.

A betörés után az Avernus-ház életben maradt tagjai, a tanács és a papok mind a Forráshoz menekültek védelmet keresve ott. De nem találtak mást, csak Abaddont, a Lordot aki, a sötétlő ködbe mélyülve állt ott a hatalmas terem közepén, kezében zöldeskéken ragyogó pallosával, egy koromfekete páncélozott csataparipa hátán, teljes harci díszben. Páncélján az Avernus-ház címerét viselte. A menekülőket harcba szólította, és elmondta, hogy a Forrás velük van. Azzal meg sarkantyúzta hátasát, és kivont karddal rontott ki a támadó katonák közé, egyiket a másik után vágta le. Ám azok összezárták soraikat, és megpróbálták letaszítani lováról. De nem ment. Abaddon áthatolhatatlanul sűrű ködburkot emelt maga és lova köré, amiről a pengék úgy pattogtak le, mint kukoricaszemek a szikláról. De a sor összezárt, és Abaddon nem tudott mozdulni. Ekkor kezének egyetlen intésével a burok felrobbant, és a szétáramló fekete köd mindenkit megölt körülötte. A hátrébbálló támadók rémülten látták, ahogyan társaik mind elhullanak a Lord kezétől. Fegyvereiket elhajítva kezdtek menekülni a palotából. Abaddon pedig üldözni kezdte őket. Ám mielőtt a Légió menekülni tudott volna, a távolban feltűnt a lojalista sereg, és körül zárták az ostromlókat.

A csapda bezárult. Slot kétségbeesve rohant Invokerhez, hogy segítsen neki. Ám a mágus látta, hogy a csata elveszett, mert a Forrás oly erővel ruházta fel a Lordot, melyhez foghatót még sosem látott. Elsuttogott néhány szót, és máris eltűnt a semmibe. Pont úgy, ahogyan jött. A hitszegő mágus pedig már messze földön járt, mire Slot felfogta mi történt.

Csapatai ezután szépen sorban megadták magukat, és önként térdeltek le újra az Avernus-ház Lordja, Abaddon előtt, aki a Forrás választottja volt, a Köd Ura és a Sötétség Papja. Ereje páratlan és legyőzhetetlen volt. Ezt Slot is látta, és térdre rogyott ura előtt. De hiába. Abaddon megparancsolta, hogy fogják el, és példát statuálva, a Forrás ítéletére bízzák a latort.

Pár nap múlva a teljes főváros népe összegyűlt, és nézte, ahogyan a katonák Slotot karjánál fogva a Forrás sötétlő ködforgatagába vetik. Először semmi nem történt. Mindenki azt hitte Slot nem bűnös. Ám Abaddon csak ült lován, és elégedetten figyelte az eseményeket. A fekete köd kavarogni kezdett, majd egyetlen pillanat alatt csóvákká alakulva, Slot testének minden nyílásán behatolva, belülről szaggatta darabokra a lázadó parancsnokot, lelkét pedig örökre Avernus Forrásába zárta, hogy örök időkig szenvedjen ott.

Abaddon pedig tudta, mostantól nem a Forrás az, mely irányítja a birodalmat, hanem ő az, aki irányítja a Forrást.

UserDeleted

UserDeleted

UserDeleted

Your Comments

Please register or login to post comments