News

Miért nincsenek Magyar Pro Dota 2 játékosok. Idézet Pittbull blogjáról.

Fri 24th Jun 2016 - 1:39pm

Első eSport bejegyzésem itt a blogon, a későbbiekben biztosan lesz még több. Aki egy kicsit ismer, jól tudja, hogy több eSport játék is játszott komolyabb szerepet az életemben: pár éve teljesen bele voltam esve a StarCraft II profi szcénájába, minden nagyobb nevet követtem, igyekeztem jól értesült lenni a nagyobb eseményekről, rengeteg replay-castet néztem (HD, Husky, Psy, stb.), szóval azért tudtam merre van az előre,  ugyan ez mostanra már közel sincs így (sajnos a HOTS túl sok olyan újat hozott, ami szerintem inkább vetette vissza a nevet, mint előre, de ebbe ne menjünk bele, hisz a cikk nem erről szól). Majd jött a DotA illetve Dota 2, melyről ezen bejegyzés is szól (így erről szintén nem a bekezdésben fogok szólni), végül pedig a HearthStone, amely ugyan közel se hatott annyira rám, mint az előző közül bármelyik is, de követem a bajnokságokat, softcore szinten játszom, számos streamer adását követni szoktam, mikor alkalmam adódik rá.

Szóval láttam már egyet s mást, viszont a fő profilom mindig is a Dota 2 volt. 2012-ben kezdtem vele játszani, de már akkor is követtem, mikor még nem volt meghívásom a bétára. A DotA pályafutásom ehhez képest nem számottevő, ugyan azért már ott is tudtam melyik hőssel mi a helyzet, de mint a meta alakulása, bajnokságok követése, profik és csapatok – nem volt az én pályám. Ez mind a Valve játékával ért el hozzám, ott viszont elég intenzíven. Mára gyakorlatilag hobbivá vált nálam a Dota 2 professzionális szférájának követése, a rengeteg információ összeszedése a profi játékosokról és csapatokról, a legjobb streamek lesése, a legjobb youtube videók felkutatása, meg úgy igazából az összes olyan folyamat, ami a nemzetközi Dota 2 community-be való beletartozáshoz szükséges (community = közösség). Én magam nem vagyok profi játékos, sőt, messze vagyok tőle. De nekem nagyobb szórakozást nyújt mára a meccsek nézése és a profik követése, mint maga a játék. Talán furcsa lehet, talán ez előszele az új generációnak, ahol az eSportot ugyanúgy kezelik, mint a “szokványos” sportokat: mindenki nézi az olimpiát, de nyilván ezeket a sportokat nem űzzük. Kicsit néha én is így vagyok a dotával.

 


 

De egy ekkora prológus után azért csak illene elkezdeni a téma boncolgatását. Miért nincsenek magyar profi Dota 2 játékosok? Voltak egyáltalán valaha, vagy még csak soha közel se voltunk a csúcshoz? Mit kéne tennünk, hogy a mostani helyzet változzon, hogy nekünk is legyenek büszkeségeink a szférában, hogy mi is tapadhassunk időnként a streamekre és szurkolhassunk kedvencünknek? Ebben a cikkben megpróbálok választ adni minderre, beleöntve az elmúlt évek alapján összeszedett minden tapasztalatomat és a játék által ezidáig nyújtott örömömet és keservemet. Hosszú cikk lesz, és aki tényleg már most a bekezdés után úgy látja, hogy a semmit fújom fel, aki tényleg azt hiszi, hogy “túl komolyan veszek egy játékot”, aki tényleg csak gyerekesnek is időpazarlásnak titulálja ezt az elfoglaltságot, azt nagyon kérem, itt hagyja abba az olvasást, mert a cikk nem ennek a közönségnek készült, hanem azoknak, akik tenni akarnak azért, hogy legyen “igazi magyar Dota 2”.

Kezdjük ott, hogy voltak-e valaha profi játékosok: nagyon kevés, de volt egy pár. Akik voltak, azok főleg a DotA időszakból maradtak fenn, így a Dota 2 béta első időszakában érvényesülni tudtak főleg tier 2 csapatokban (mostantól a “tier” szót elhagyom, és az “osztályú” szót fogom használni helyette, még ha nem is nagyon kedvelem ezt a kifejezést, mert túlzottan a foci jut róla eszembe). Szóval első osztályban ugyan aligha szerepeltünk, de a másodosztályos csapatokban volt pár idegen légiós. Sajnos őszintén szólva ez engem nem vigasztal túlzottan, mivel mára már ők sincsenek játékban. Nem vagyok az a típus, aki szeret a múlton csüngeni, én inkább azt szeretem látni, ha valaki a jelenben tud nagy lenni, ide pedig senki se jutott a régiek közül. Ezt a témát itt ejtem.

De mi volt a hiba, azaz maga a fő kérdés: miért nincsenek MOST profi magyar Dota 2 játékosok? Egy tőmondatban összefoglalva azért, mert nincs magyar épkézláb Dota 2 közösség, de ennél még rövidebben, mondjuk egy szóban megnevezve, hogy ezért ki is a hibás: mindenki. Minden magyar, akinek valaha is köze volt a Dota világához, az tehet róla. Egy személyként, és mindenki együtt.

Kezdem legalul: játékosok. Mi a baj a játékosokkal? Ugyan csak a legvégén fog összeállni a kép, hogy ők miért is hibásak valójában (hiszen nem lehet minden játékos profi, és nem mindenki “alapanyag” ehhez), de azt azért fontos kiemelnem, hogy mi a baj az “átlagos magyar dotással”. Nem fogom szépíteni az igazságot, a magyarok rosszul játszanak általánosságban, nem tudnak angolul beszélni, ha tudnak, akkor is sokat flamelnek, illetve az egész játékhoz való hozzáállásuk trehány és érdektelen, abszolút mentes minden profizmustól. Ez egyébként főleg egy olyan dolog, amit az évek alapján különösen volt szerencsém megtapasztalni abból a számtalan meccsből, amikben magyar is volt a csapatban.

Az első baj az, hogy a játékosok DÖNTŐ TÖBBSÉGE nem tud angolul beszélni. Ezt nem tudom tovább ragozni, egyszerűen nem beszél angolul, magyarul ír a chatbe, még akkor is, ha egyedül játszik, magyarul beszél a mikrofonba (amikor partiban van valaki, akkor mikrofonban voice chaten végig magyarul megy a szöveg), képtelen kommunikálni a csapattársaival, ezért sokszor leszedik valahol szólóban, nem tud rendesen supportolni, akármilyen szerepkört is játszik, egyszerűen nem tud érvényesülni “egyedül”. Amikor veszít, akkor magyarul káromkodik, a csapatot hibáztatja, meg az oroszokat főleg (amit most itt érdemes megjegyezni, mert az orosz-témára vissza fogok térni). Akik viszont tudnak angolul, azok is a legtöbb esetben nem játszanak jól. Ennek főként az az oka, hogy olyan buildeket használnak, amik évekkel ezelőtt voltak relevánsak, egyszerűen lövésük sincs róla mi az a “meta”, szimplán volt egy build, amivel 4 éve ment egy 10-0 meccset kanin, szóval annak a buildnek nyilván most is működnie kell, nem számít hányszor dolgozták át a hőst meg a tárgyakat, mennyit változott azóta a meta, egyszerűen ugyanazt csinálja, hibáztatja a csapatot, mert nem működik (hogy is működne?), majd következő alkalommal megint ugyanazt a buildet fogja csinálni, mikor véletlenül kirandomozza az adott hőst. Le vagyunk maradva, nincsenek “oktatva” a játékosok, nem tudják, hogy mi az optimális mire. Ennek pedig egyik fontos (de nem a legfőbb) oka az, hogy egyszerűen nem is érdekli őket az egész. A dota “gyerekes”, “csak egy játék”, “én szórakozni akarok vele, faszt fogok majd neten erről olvasni lol”. A játékosok nyerni akarnak, nem fejlődni. Ez a legfontosabb mondat talán az egész cikkben, ami a legnagyobb hiba a magyar játékosokkal: nem jobbak akarnak lenni, hanem “csak” nyerni. Csak azt nem értik meg, hogy akkor nyernek többet, ha jobbá válnak…

…mert nincs, aki ezt elmagyarázza nekik. Lépjünk tovább, hiszen a community nevű hatalmas gépezetnek csupán egyetlen egy fogaskereke maga a játékos, a fontosabb szerepek másokat illetnek. A következő a content-makerek, azaz azok, akik anyagokat gyártanak a játékosoknak. Itt főleg azokra gondolok, akik guide-okat írnak (guide = útmutató), blogbejegyzéseket készítenek (most akkor én is ez lettem? eh…), szolgáltatják az anyagokat a játékosoknak, (eredetileg) azok igényei szerint. Sajnos az ő kezük is benne van ebben a hanyatlásban, mert ők is hibát követnek el a mostani felállással. Ha felmegyek egy olyan helyre (magukról az oldalakról egy későbbi szekcióban beszélek), ahol ezeknek a tartalmaknak kellene lenni, egyszerűen elborzadok: mindenhol ugyanazt a szart látom. “Olvasd el a most megjelent útmutatót, hogyan kell wardolni”, “olvasd el mostani útmutatónkat, miket érdemes venni az alap pénzedből”, “Support alapszinten”, “Bevezetés a játékba”, “hasznos tudnivalók kezdőknek”, “hogy kell-

ELÉG!!!!!

Elég volt ezekből. Könyörgöm hányszor fogjátok még leírni, hova kell lerakni a szaros rune-wardot, amit az 500 mmr játékosok is tudnak, a lepukkadt agyhúgyköves orosz az 5. játékra már felfogja ezeket, aki alig tud elszámolni ötig az ujján. Hova akartok még ennyi “alap” útmutatót kinyomni? Miért nincs sehol egy “haladó” guide? Miért nincs sehol egy “felsőfokú” guide? Miért nincsenek olyanok, amik esetleg tanítanak valami újat egy átlagos játékosnak? Az átlagos játékos jelenleg 3000 mmr környékén mozog. Vegyetek elő onnan egy replayt, és nézzétek meg. Az emberek wardolnak, lane wardot tesznek le, dewardolnak megállás nélkül, mennek a smoke-gankek, rotáció a lanek között – szerintetek melyiknek van szüksége alap útmutatókra?! Tehát ha már elérte valaki ezt a szintet, akkor ő már ne is olvasson dotás oldalakat? Ő már “tud mindent”? Közel sem. Angolul olyan hihetetlen komplex és összetett útmutatók vannak hősönként, lanenként, taktikákhoz, akár a játék egyetlen aspektusát is oldalakon keresztül boncolgatni tudják, itt meg annyiból áll egy útmutató, hogy valami random 2k mmr leírja, hogy spirit breaker a rövid lanere menjen, mert carry, vegyen rá ilyen meg olyan tárgyat, azt cső, jó szórakozást hozzá.
Hogy lehet elvárni ennyiből bárkitől is, hogy megtanuljon igazán jól játszani? Valami buta felfogás miatt sokan úgy gondolják, hogy akkor tanulja meg valaki a dolgokat, ha sokszor játszik vele pubokban – ami egy hatalmas baromság. Attól, hogy ugyanúgy szerencsétlenkedsz tíz meccsen, nem leszel jobb a hőssel. Ha valamit rosszul csinálsz, valakinek meg kell mondania, mert magadtól sose jössz rá. Nem szégyen segítséget kérni, de jelen állás szerint, akik magyar nyelven segítenének, azok csak az alapszintű dolgokat tudják (vagy akarják) átadni, ami pedig nem elég.

Az ilyen leírásoknak otthont adó oldalakkal is van pár bibi. Egyszerűen sokszor átláthatatlanok, közel sem törekednek rá, hogy könnyen megtaláld rajtuk, amit akarsz, és inkább tűnnek profi központok helyett egy tizenéves délutáni tákolmányának, aki egyszer csak úgy döntött, hogy csinál egy “fasza” dotás oldalt. A most lévő dotás oldalak nem alkalmasak arra, hogy központként szolgáljanak a community számára. Ahhoz az kéne, hogy szívesen járjanak oda az emberek, egyszerű és lényegre törő legyen a dizájn, valamint minden nap érdekes és értelmes tartalmak jelenjenek meg rajta. Igen, MINDEN NAP. Naponta több is. Cikkek, hírek külföldről (mivel magyar hírek alig vannak), valódi útmutatók, valódi interjúk… Tudjátok, talán ez a legfájdalmasabb pont az egészbe. Felnézek egy magyar dotás oldalra, a cikkek között random ismeretlen csávók interjúolnak random ismeretlen csávókat – komolyan, ez érdekel valakit? Ha lenne egy ember, aki feláll, összeszedi magát és minden angoltudását, hogy csináljon egy pár kérdéses email-interjút egy nagyobb külföldi névvel, majd ezt lefordítja magyarra – na az érdekelne! Azt elolvasnám! De minek erőlködne ezzel bárki is, inkább meginterjúolom a haveromat, mert valamit csinált valaha, aztán kell valami új poszt az oldalra, mert már egy hete nem írtam semmit. De azért légyszi srácok, az adblockot kapcsoljátok ki, mert ennek az értékes oldalnak a fenntartása sincsen ám ingyen!
További nagy hiányosság, hogy nem promótálják eléggé azokat, akik ki szeretnének törni: a streamereket. Ha megnéztek egy nagyobb külföldi oldalt, ami arra szolgál, hogy összegyűjtse a közösség tagjait (Liquipedia például, mint az egyik legnagyobb, vagy a Reddit), akkor a jobb oldali részen van egy sáv csak arra, hogy az élő bajnokságokat és live-streameket mutassák, azokat terjesszék. Nem kapnak érte semmit, ők maguk érzik kötelességüknek, hogy kitegyék ezeket a linkeket. Itt is ki lehetne tenni a magyar online streamerek listáját, az épp futó magyar bajnokságok streamjét, de ilyet aligha láttam valahol is. Ez ugyan nem dota körben történt meg, hanem League of Legends magyar közösségében, de az egyik legnagyobb LoL oldal nem volt hajlandó magyar bajnokságok linkjeit kitenni, mert a bajnokságok oldalai nem jelölték meg őt mint kizárólagos média-partner. Na, ez az a hozzáállás, amiért ott áll az egész magyar eSports, ahol. Amikor az emberek magasról tojnak rá, hogy magával a játékkal és a közösséggel mi van, csak is az van a szemük előtt, hogy saját magukat és a saját oldalukat, mint egy brand, építsék. De azért adblockot ne felejtsétek el kikapcsolni, ugye srácok!

Megint lépünk egyet, beszéljünk a streamerekről, hiszen ez szintén egy roppant fontos téma! A dota tipikusan egy olyan játék, amit kifejezetten élvezetes nézni is, nem csak játszani – ezt jól bizonyítja a TI4, amit összesen több, mint 20 millió ember nézett. A dota streamek sokszor ott vannak a legnagyobb livestream oldal, atwitch.tv elsői között, de furcsa mód magyar streamerrel szinte egyáltalán nem lehet találkozni, ami elég lehangoló. Ennek is vannak okai. Az egyik megint a hanyagság – az emberek szeretnek számokat látni. Szeretik azt látni, hogy növekszik a követők száma, növekszik az aktuális nézők száma, a nézők egyre többet írnak a chatbe, az élet szép, mindenki boldog. De ez nem így működik a valóságban. Akkor néznek téged a játékosok, ha az anyag, amit nyújtasz, eredeti, érdemes nézésre. Ez nem mindig van így. Én sem akarok olyat nézni, aki nálam rosszabb, ráadásul nincs webkamerája, mert “az olyan ciki”, a mikrofon egy 3ezres teszkós headset alapja, recseg, alig hallani, de mikor beszél, akkor is csak motyog, mert antiszoc (amúgy a nagyobb streamerek többsége is antiszoc, maguk is sokszor hangoztatják, szerintetek hogy képes valaki napi 10-14 órát streamelni? Önmagában nincs ezzel baj, amíg nem üvölt rólad a monitoron túl…), meg nem is kommentálja a meccset, hanem csak néha beszól pár dolgot, mint mikor épp morcosan kommentálja, hogy “a clock offlanen feedel mint állat, biztos hülye orosz”. Sajnálom, de ez így nem működik, így csak a haverok fogják nézni a meccset, meg néhány olyan, aki örül, hogy egyáltalán érti miről van szó (=nem tud angolul). Ezek az emberek streamelnek napokig, hetekig is akár, aztán abbahagyják, mert “így nincs értelme, hogy csúcsidőben 10 ember néz”. A stream egy olyan hely, ami megint összegyűjti az embereket, jó együtt hülyülni chaten, együtt nevetni, ha valamit eltol a játékos, jó kis mémek és szállóigék tudnak születni – de mi nem tartunk itt, mert nincsenek ilyen streamereink.
A másik nagy baj pedig a streamerekkel, hogy soha senki sem gondol arra, hogy talán nem magyarul kéne beszélnie, hanem angolul. Ha felmész twitchre, ott van egy rakás svéd, német, dán, de még orosz is a legnézettebb streamek között – ők svédül, németül, dánul, oroszul beszélnek? Nem, mindenki angolul beszél, hiszen ez a világnyelv. (Valóban van egy pár saját nyelvű stream magasabb számokkal is egyébként, de azok főleg oroszoknak, ráadásul évek alatt konzisztens streammel kialakított nézőkörnek, ami azért egészen más téma.) Nem egy bizonyos rétegnek akarnak streamelni, hanem mindenkinek, az egész világnak, ehhez pedig angolul kell beszélniük. Néha törten, néha nem jut eszükbe a dolog, de akkor is angolul beszélnek! A magyar streamerek csak a magyarok között lehetnek híresek, mert egyszerűen nem a világnak streamelnek, hanem a magyaroknak. Ami egy elég vékony réteg. De ha lenne egy angolul beszélő de magyar streamer, akit néznek világszerte mondjuk ezren, akkor a magyarok is jobban néznék, még akkor is ha angolul beszél: MERT MAGYAR! Mert marhára büszkék tudunk lenni a honfitársainkra. Mind ilyenek vagyunk, én is ilyen vagyok, szinte semmit nem tudok a League of Legends-ről, de mégis nézem a magyar srác meccseit, mert BÜSZKE VAGYOK RÁ! A hírnévhez pedig ez lenne az egyik legkönnyebb út, az angol nyelvű stream, ami megfelelően értékes anyaggal van tele – de sajnos ilyenünk sincs.


 

Most kicsit úgy tűnhet, mintha megint ismételném magam, mert újfent a játékosokról fogok szólni, de itt mégis új lesz a helyzet. Az imént írtam, hogy nem értékesek a streamek, mert alacsony szintűek sokszor a játékosok, magamnál rosszabbat pedig csak ritkán akarok nézni. Mit is streamelnek legtöbbet az emberek? Pub meccseket. Mostanra főleg Ranked pub meccseket. De sajnos nem nagyon vannak magyarok a ranglista felsőbb részein. Nézzük meg az európai top 200 ranglistát, bárki megszámolhatja, hány magyar van rajta. Gyerünk, nem olyan nehéz: nulla. Egy sincsen. A legnagyobb mmr 7400+, de nincs egy magyar sem, aki 5900-at elért volna. Felmegyek twitch-re, kapásból 10 ember streamjét fogom megtalálni, aki a listán van, akkor miért nézzem egy olyanét, aki 3-4000 szinten tököl? És ne jöjjön nekem most senki a sablon szöveggel, hogy a kelet elmaradott, itt nálunk rosszak a fizuk, volt szoci ország, a technika blablabla… Ott a lista, csak nézz rá! A világ legmagasabb mmr-jával egy román ember büszkélkedhet! Csak a szomszédos országokból: 7 román, 10 ukrán, 5 szerb, 2 bosnyák, 3 osztrák, meg számtalan Magyarországnál rosszabb körülményekkel rendelkező ország képviseltet embereket. A LISTA FELE OROSZ! Igen, orosz! Olyan oroszok, amiket nap mint nap szidunk, mert hogy olyan borzalmas játékosok. Még sincs tőlünk egyetlen árva ember sem a ranglistán. Senki sem. Könyörgöm, Románia a TI4-ra saját embert küldött: a Cloud9 offlane játékosa bOne7, aki egy romániai srác! Ráadásul 5. helyet értek el, amivel 650ezer dollárt vitt haza a csapat. És egy román srác ennek részese volt, miközben nálunk a ranglista legalja is elérhetetlen kihívás.
Itt megint szeretném elismételni magam: hanyagok vagyunk, és csak nyerni akarunk, nem haladni. Senki sem ül le tőlünk a 4-5 ezres mmr-ral rendelkezők közül úgy, hogy “na most fogok 10-15 hőst, amik jók a mostani metában, szarrá gyakorlom őket unrankedben, utána pedig kizárólag ezeket spammelve felhúzom magam 5500-ig, hogy legalább azt mondhassam, hogy a felső 1-2%-ba tartozom”. Nem. Mi szépen belépünk, már a loading screen-en megy a mid-call, utána pudge insta pick, majd pedig flame, ha nincs rune-ward. Csak a mentalitáson kéne változtatni, de senki sem akar. Haladjunk.

Ha lenne elég jó játékos, tudnának együtt partizni magasabb szinten, ez pedig előbb-utóbb azt eredményezné, hogy összeverődjenek csapatokba, még ha csak haveri szinten is. Igen, tisztában vagyok vele, hogy vannak magyar csapatok, de én nem feltétlen csak rájuk gondolok. Rankedben is lehet játszani csapatokban, és inhouse ligákban is lehet csapatként játszani. Vannak amatőr kupák, ezekre is nyilván csapatként lehet jelentkezni. Ha bizonyos emberek rendre együtt tudnának játszani magasabb szinten, akkor egy idő után hozzá tudnának szokni a magasabb szintű csapatjátékhoz. A baj viszont az, hogy ebben a tekintetben már fájdalmasan le vagyunk maradva a profi szinttől. A magyar csapatfelállások annyira régimódiak, hogy nem képesek tartani az iramot azokkal, akik ezt magasabb szinten is tudják űzni. Ami szomorú, mert ez a legjobb jegy a profi szférába. Erről az utolsó fejezetek közt fogok tárgyalni (igen, akármilyen szomorú, de ez a bejegyzés még nem jár a vége közelében). A lényeg, hogy ha lenne hajlandóság az emberekben 5-ként játszani, akkor több csapat lenne, még ha csak amatőrök is, és ennek lenne egy olyan következménye, hogy lanokon is szívesen játszanának az emberek.


 

Szóval akkor ezzel a lendülettel menjünk is át az esemény-szervezőkre és a bajnokságokra. Ez sem túlzottan erős pontja a magyaroknak. Nagyon kevés LAN rendezvény van, azok területi szórása is elég egyoldalú (szinte minden a fővárosban, évente 2-3 nagyobb vidéken). Valahogy nem nagyon van hajlandóság az ezzel foglalkozóknak csak úgy spontán, akár évente többször de kisebb társaságoknak is lanokat szervezni, ami megint csak egy nagy korlát, mivel aki ismeri a lanokat, az jól tudja, ezek hangulata milyen hatalmas motivációt jelent, milyen jól lehet egyszerre szórakozni és fejlődni is ezeken, ezzel pedig remekül erősítve és építve a közösséget. Egyébként ez talán az egyetlen olyan része ennek a cikknek, amit valamelyest meg tudok érteni: köztudott, hogy nálunk a League of Legendset játszók tábora összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a dotásoké, gyakorlatilag többszöröse, így nyilván nekik nagyobb a hangjuk, nekik szívesebben rendeznek amatőr bajnokságokat és lanokat, hiszen nagyobb táborra számíthatnak onnan, elvégre milyen egy olyan lan bajnokság, ahol van 4 csapat, aztán egy kivételével mindenki dobogós… De talán emiatt kéne a szociális médiát irányító szervezeteknek kezébe venniük a dolgot, hogy igenis beleverjék a játékosok köztudatába, hogy maguknak is szervezhetnek lanokat, csak csinálnak egy facebook eseményt, pár sörrel leugrik, aki tud, és oda már simán jó, ha csak pár csapat van. De sajnos egyik dotával foglalkozó szociális médián uralkodó szervezet nem nagyon tesz többet annál, mint hogy a korábban említett oldalak nem túl minőségi bejegyzéseit osztogatja, meg néha egy-egy rendezvény linkjét, livestream linkjét, vicces képeket. Pedig ma már ez a legjobb út az emberek összehozására, nálunk mégis szinte teljesen kiaknázatlan.
Talán az egyetlen olyan kezdeményezés, amit valóban értékelni tudok, az a HPL, amire már égetően szükségünk volt, nekünk magyaroknak. Az egyetlen bajom az egésszel, hogy ha csak magyar-magyar ellen játszik, akkor azzal nem fejlődünk eléggé. Egyébként ez is egy nagy baj, ami a nyelvi korlátból is jön: nem kommunikálunk eleget kifelé, nem cserélődik a tudás más nemzetekével, így sokszor egymástól tanuljuk el a rosszat – azt hisszük, valamit jól csinálunk, de közben amint egy amatőr bajnokságban összetalálkozik a magyar csapat a külföldivel, szinte mintha egy másik dimenzióból jöttek volna. Ha lenne egy olyan magyar szervezésű bajnokság, aminek a díjazása csalogatna több külföldi csapatot is, az sokkal többet segítene a sport fejlődésének, mintha “egymás közt osztanánk szét a pénzt”. Erre hozok is egy nemzetközi példát: ott a Zephyr. Nem egy jó csapat, igazából csak másodosztályú, de amikor az USÁból kimentek Koreába, akkor a koreai dota még gyerekcipőben járt. Szinte minden bajnokságot megnyertek ott, sokan pedig kritizálták őket ezért, mert csak a pénzért mentek ki, hogy behúzzák a díjakat a koreaiak elől. Aztán eltelt egy fél év, és a koreai dota egyre jobb és jobb lett. A csapatok drasztikus fejlődésen mentek keresztül, mivel rengeteg koreai csapat akalt scrimelni (scrim = gyakorlás bajnoki meccs formátumában) a Zephyr ellen. Az ő játékstílusuk elég volt ahhoz, hogy felnyissák a koreai csapatok és szervezők szemét, akik így olyan jó eredményt értek el, mint hogy az egyik csapatuk a TI4-en is játszhatott, mégha csak egy napig is, a wildcard bekerülés jogáért. Egy évvel ezelőtt egy koreai csapat se juthatott volna ennek még csak érintőleges közelébe sem. Mondanom se kell, ma már nem a Zephyr dominál koreában, számos csapat felülkerekedett rajtuk, de vitathatatlan érdemük az ország dotás világának fejlesztése.
Nem értem miért lenne baj, ha nem magyarok vinnék el a zsozsót? Gyakorlatilag ezzel “fizetnénk” külföldi csapatoknak, hogy tanítsanak minket. Rövidtávon szar, de hosszútávon nekünk éri meg jobban, ha tényleg ki tudunk nevelni nagyobb csapatokat ezáltal.


 

Itt pedig megint egy fontos ponthoz jutottunk, egy kritikus ponthoz, ami szintén borzalmas gátat vet a magyar dota fejlődésének. A HPL és a kisebb magyar bajnokságok remek élvezetet nyújtanak nézőként is, hiszen szurkolni mindenki szeret. Ehhez viszont más is kell: egy kommentátor. Valaki, aki közvetíteni tudja a meccset, nem csupán analizálni, nem csupán elmondani leírásként, hogy mit látunk a képen, hanem a kettőt egyszerre, ezt megfűszerezve néha a gráfokkal, a spekulációkkal, csapatok és stratégiák bemutatásával, kellően felfűtött hangulattal nagyobb harcok esetében. Ilyen pedig nekünk nincs. Nem, hagyjon mindenki engem a szövegeléssel, ilyenünk nincs. Vannak emberek, akik magukat dota kommentátoroknak nevezik, de azok nem ilyenek. Hamarabb nézek meg egy meccset némán, mint egy magyar kommentátorral, és már bocsánat, talán ez az első ilyen alkalom ebben a posztban, de tényleg nem tudom sértegetés nélkül leírni az indulatomat: szörnyű. Valaki a 4 ezres teszkós mikrofonnal pár száz órás tapasztalattal, abszolút a közvetítéshez szükséges orgánum nélkül, kisebb beszédhibákkal, sok-sok őőőőőőzéssel, mindenféle elemzés és hangulatkeltés nélkül, mintha egy bibliai elbeszélést dadogna, leközvetíti a meccset. Közben nem tud ő sem angolul (komolyan, ez tényleg az a pont, ahol már szétvet az ideg), így nem tudja kiejteni a neveket, sem a képességeket, aztán jön a Huszkár, a Lijón sztúnnolja, lassan pedig be is mondják a gegét. A nem létező angol akcentust keverik a magyarral, aztán mikor egy kifejezés nem jut az eszükbe, akár félbe is hagyják a mondatot. Ez minden, csak nem profi. Erre senkinek nincs szüksége, így inkább ne is legyen akkor, egyszerűen nem vagyok képes elképzelni, hogy ezt így valaki élvezi. Többször adtam már esélyt a magyar kommentároknak, de mindig hiába. Ami pedig tényleg felküldi az agyvizemet, az az, hogy még ehhez kérik is, hogy kapcsoljuk ki az Adblockot, mert hát ha ők szolgáltatnak, akkor mi is szolgáltassunk már vissza valamit kéremszépen.
Hadd hozzak egy újabb külföldi példát: most megy a KDL, a koreai dota liga, amit egy olyan szervezet szervez, ami korábban szinte csak StarCraft események lebonyolításával foglalkozott. Eddig mindig volt egy caster, akit meghívtak a meccsek lekommentálásához (ez volt Lysander), viszont most úgy döntöttek, hogy a saját StarCraft közvetítőikkel fogják levezetni, csak hogy elkezdjenek beletanulni. Ennek az lett az eredménye, hogy a közvetítőknek gőze nincs róla mi folyik a pályán stratégiai szempontból, így nincs analízis, a képességek neveit rendre elrontják, sok benne a kényelmetlen, akár 10mp szünet is, mikor nem tudják miről beszéljenek. Hozzáteszem, hogy ez még így is fényévekkel jobb a magyarnál, de azért ha valaki tudja milyen egy jó ízes kis angol közvetítés, sejtheti, milyen kiábrándító ezt hallgatni. Ezek után pedig a nemzetközi community szétrobbant, ezernyi helyről jöttek a panaszok, a fikázások, az emberek sárral dobálják a közvetítőket, a redditet telenyomják az őket szapuló posztokkal (1, 2, 3), szóval teljes a düh – ilyet nem lehet megcsinálni az igényes dotára vágyó fanokkal, ha pedig valaki mégis megteszi, az viselje a következményeit. És ez nem csak a KDL esetében történt, ma az ESL közvetítőkről is olvastam negatív visszajelzéseket, tehát ez nem egy egyedi eset. És akkor ezt hasonlítsuk most össze azzal a szerencsétlenkedéssel, amit egyesek itthon közvetítésnek gúnyolnak.
Ennél a bejegyzésnél pedig azt is hozzáteszem, hogy igen, bárkivel leállok beszélgetni erről, tele vagyok ötletekkel és konstruktív kritikával a közvetítéssel kapcsolatban, amit bárkivel megosztok – főleg azután, hogy ilyen undok módon leteremtettem azokat, akik valamit is tenni akarnak a közösségért, csak rosszul teszik, nem tudják, mi a helyes út. Bocsánat, ez a csúf igazság, ez a poszt pedig arról szól, hogy ezeket mind kimondjuk.

Utoljára pedig megint visszakanyarodok egy pár bekezdéssel korábban már szintén tárgyalt témához, a csapatokhoz, de szerintem ti is érzitek, hogy az eddig leírtak mind kellettek ehhez: beszéljünk újra a csapatokról. Hiszen nyilván ez a piramis csúcsa, ők lennének a profi játékosaink, ha lennének, hozzájuk csapva az idegen légiósokat, már ha ők is lennének. A magyaroknak van egy olyan fals berögződésük, hogy egy profi csapat 5 emberből áll, szedek magam mellé 4 embert, gyakorlunk egy kicsit, és máris mehet, ami a csövön kifér, “road to ti5”. Sajnos nem, akármilyen profi nemzetközi csapatot megnézel, láthatod, hogy nem 5 emberből állnak, hanem 7,5. Igen, hét és fél. Lássuk mikből tevődik össze ez a furcsa szám!

5 ember a konstans játékos, elsőtől utolsó pozícióig lebontva:

1. pozíció: a carry.

2. pozíció: a mid.

3. pozíció: az offlaner.

4. pozíció: a support/jungler.

5. pozíció: a full support.

Ez eddig teljesen világos és egyértelmű, ugye? Na de itt jön a csavar, a további tagok, akik UGYANÚGY A CSAPAT RÉSZEI, MINT

A JÁTÉKOSOK:

+1 tag: a csapat menedzsere.
+1 tag: a csapat edzője.
+0.5 tag: a beugró.

Most sokan le vagytok taglózva, ugye? Én is, hogy ezt egyáltalán le kell írnom. Számos alkalommal látom, hogy amikor csapatfotózás van, vagy a weboldalon felnézel egy nagyobb csapat leírására, akkor nem öt ember nevét látod ott, hanem legalább hatét! A Na’vi menedzsere mindenhova megy velük, sokáig a weboldalukon is a csapattagok közt neki is saját bio-ja volt (azóta már megváltoztatták). Ugyanígy a Fnatic is saját profilt tett ki a csapat menedzserének a tagok mellett (idővel tőlük is kivették, de a csapatfotón most is ott van a menedzser). Nézzétek meg a DK-t: a csapat edzője szinte minden pillanatban ott van, nélküle budira nem mennek el a játékosok. Továbbá ott a beugró, avagy standin, aki akkor ugrik be valaki helyére, ha az sérülés vagy valami más ok miatt nem tud játszani. Nem engedhetik meg maguknak a nagyobb csapatok, hogy egy ilyen miatt kihagyjanak egy teljes bajnokságot, vagy rosszabb esetben szezont. Kell egy pót ember, egy tartalék, aki megfelelő gázsi ellenében beugrik játszani, így valamelyest be tudja tölteni az űrt, amit a csapatjátékban hagy az utolsó, lesérült ember (és ezért csak 0.5, mert teljesen nem tag, és teljesen nem is helyettesít senkit sem). Ezt a részt azért nem tárgyalom most részletesebben, mert erről akarok egy egész posztot írni később (igen, erről is akarok egy egész regét körmölni, túl fontos téma ahhoz, hogy ebbe belesűrítsem).

Szóval le vagyunk maradva, borzalmasan. Ahhoz, hogy fel tudjuk venni a félprofi csapatokkal is akár a versenyt, már nincs időnk, hogy elkezdjük végigjárni a szokásos utat, egyszerűen a közepébe kell ugranunk, amit csak megfelelő szervezéssel lehet véghez vinni. Be kell mindenkinek látnia: a profizmust csak úgy tudjuk elérni, ha úgy is nézünk ki, mint aki komolyan gondolja a dolgot. Ha a csapatnak van egy menedzsere, aki intézi vidéki lanok esetén az utazást, a szállást, a tárgyalást a szervezőkkel, az étkezést, minden dolgot úgy, hogy a csapatoknak kizárólag játszani kell, akkor máris úgy tűnik kívülről, mintha ez a szervezet tudná merre van az előre. A csapatoknak előbb vagy utóbb szponzor kell, ezt pedig valakinek el kell intéznie. Ha nem egy tag mutatkozik be a telefonba, hanem egy konkrét szervezet menedzsere, akkor máris kevésbé fogják gyerekes kezdeményezésnek nevezni az egyre felfelé törő brigádot. Ha pedig jönnek a szponzorok, akkor eljött a tényleges út a profizmussá váláshoz.


 

Eljutottunk a poszt utolsó részéhez, az összegzéshez, a megoldáskereséshez, a szálak összefogásához. Most már tudjuk, mi a hiba: minden. Abszolút minden aspektus, ami csak a profizmus eléréséhez kell, minden egyes ág, minden egyes lépcsőfok hibás nálunk.

Ez a státusz egyébként nagyon hasonló ahhoz, mint ami jelenleg a magyar fociban is fenn áll: nincsenek meg az alapok, amire építkezni lehetne. Amikor a magyar csapat kikapott Románia ellen 3 góllal, majd később a Hollandok ellen még ennél is borzalmasabban, akkor volt egy interjúja Szalai Ádámnak, amiben megpróbálja megértetni az emberekkel, miért nincs épkézláb magyar futball. És még mielőtt bárki benyögné bután, hogy “mert nincs pénz”, amit szerintem sokan most a dotában is fő oknak tartanak (pénzhiány, szponzorok hiánya, emiatt szervezetek hiánya), hadd tegyem ide a legfontosabb idézetet (az interjú első pár percében hangzik el):
“Kérlek szépen, mondjatok nekünk egy top olyan játékost – vagy kettőt, de elég egy is – aki évek óta top csapatokban – és a top csapatokat most arra értem, hogy angol olasz spanyol vagy német bajnokságokban, bajnokok ligájában – hétről hétre teljesít. Mondjatok nekem légyszíves egyetlen egy olyan top tehetséget, akit az elmúlt tíz vagy húsz évben, ez a magyar labdarúgás kinevelt. Mondjatok nekem egyetlen egy olyan top csapatot, aki az elmúlt tíz vagy húsz évben vagy egy bajnokok ligájában vagy egy európai ligába, vagy beszéljünk arról, hogy folyamatosan ott lenne. És akkor most jön a legfontosabb: hogy mondjatok nekem egyetlen egy olyan top edzőt az elmúlt húsz évben, aki valamit is letett top ligákban, Európában.”

Itt állunk mi is: nincs semmi alap, amire építkezhetnénk. De ha most kezdjük el az egészet felépíteni alulról, akkor 5 év lesz, mire oda jutunk, ahol a külföldi csapatok most állnak, ők viszont akkorra már fényévnyire lesznek tőlünk, sőt, ki tudja, hogy öt év múlva nem kezd-e egyáltalán hanyatlani a dota? Abszolút nem kizárt, pár éve a StarCraft a világ legnagyobb eSportja volt, most pedig talán az egyik legjobban hanyatló.

Egyszerűen alkalmazkodnunk kell, a lehető leggyorsabban lemásolni azt, amit a profik csinálnak, és ehhez a formációhoz hozzászokni, majd pedig minél többet gyakorolni a külföldi csapatok ellen. Hogy ez megtörténjen, sok olyan apró változtatást is eszközölni kéne, amire az emberek még csak nem is gondolnak, egyszerűen nem tulajdonítanak ezeknek jelentőséget. Ha egy játékos meg tudna élni a játékból, akkor egyből teljes bedobással tudna fókuszálni a haladásra, ehhez viszont nem elég csak scrimelni mások ellen. Ehhez egy olyan környezet kell, ami képes a “játékos személyi kultuszának” kialakítására. A játékosnak saját rajongótárbort kell kiépítenie, ehhez pedig kell az, hogy legyen saját facebook és twitter, ahol a rajongók közel érezhetik magukhoz a játékost. Kell a stream, ahol láthatják játszani, beleélhetik magukat az ő helyzetébe, ezzel is közelebb kerülve a személyiségéhez. Kell ehhez az oldalak támogatása, akik nem ódzkodnak kitenni látható helyre a stream linkjét. És akkor, ha lesz elég néző streamen, lesz partnerség a twitch részétől rendes havi alap fizetéssel, ha lesz a játékosnak saját szervezete, és nem neki kell az utazásokért valamint a felszereléséért fizetnie, ha a szponzorok által minden hónapban lesz egy fix összeg, amit magáénak tudhat játékokból, akkor és csak akkor mondhatnánk, hogy készen állunk a profi játékra.

Akkor újra, ki a hibás? Mindenki. Egészen a véletlenszerű pubokba beugró magyar játékostól a magyar bajnokságot szervezőn át a szociális médiával foglalkozó emberekig mindenki. Nem véletlenül ilyen sorrendben vezettem fel a cikk során, melyik réteg milyen módon hibás: mindegyik kapcsolódik egymáshoz valamilyen szinten. Ez egy lánc, vagy nem is, inkább egy hatalmas gráf, ahol bizonyos pontok kapcsolódnak egymáshoz, ha pedig egyet elmozdítunk a helyéről a többi követni fogja. Ez egy láncreakció, aminek mindenki részese, éppen ezért mindenki tehet érte valamit.Komolyan, még te is tehetsz érte a játék mögül, még ha nem is olyan sokat. A cikk befejezéseként teszek ide egy felvetést, hogy megmutassam a dota világ “pillangóhatását”, hogy a legalsó és legjelentéktelenebb réteg is hogy tudna változtatni ezen, a maga módján.

Felteszem, játszol a játékban. Van egy haverod, ketten partiztok, ebben semmi meglepő nincs. A haverod viszont sokkal jobb nálad. Nem játszik régebben, mint te, valamiért viszont mégis csak frusztrált vagy, amiért ennyire lehúzod őt minden meccsben – egyszerűen nyilvánvaló a különbség, még akkor is, ha épp a kedvenc hősöddel játszik, egyszerűen sokkal jobbnak tűnik, mint ahogy te szoktál vele játszani. Ilyenkor, mivel mást nem nagyon tudsz tenni, felmész a netre, hogy útmutatókat olvass, mivel te is jobb akarsz lenni, tanulni akarsz, mert jobb akarsz lenni, mint a haverod, hogy ne te húzd le őt, hanem ő téged.

A weboldalakon látják az adminok, hogy egyre nagyobb igény van arra, hogy jobb útmutatók kerüljenek ki, úgy tűnik erre kíváncsiak az emberek. Emiatt szólnak a munkatársaknak, hogy keressenek jó lefordítandó útmutatókat külföldi fórumokon, amiket aztán terjeszthetnek a magyaroknak. Sőt, akár pályázatot is írhatnak ki, hogy aki a legjobb útmutatókat beküldi, annak játékbeli tárgyakat adnak jutalomként.

Ahogy a játékosok olvassák ezeket az útmutatókat, egyre jobban fejlődnek, így egyre nagyobb lesz az átlag mmr a magyarok között. Egyre többet tudnak partizni, és immár be is tudnak kerülni inhouse ligákba (ezt nem mondtam ugyan, de a legnagyobb európai inhouse liga, az EEL beugrója 5100 mmr, tehát azért nem olyan egyszerű oda bejutni), ezzel pedig egyre közelebb kerülünk a ranglistához, sőt akár vannak olyanok, akik csak úgy ülnek le játszani, hogy a megszerzett tudással bizonyos mmr szinteket elérjenek, akár magát a ranglistát.

Mivel egyre többen látogatják a weboldalakat és a fórumokat, valamint egyre több a jó játékos, elkezdenek gyarapodni a streamek, mivel már vannak magas szintű játékok, amik vonzzák a nézőket napi szinten is. Elkezd kialakulni a személyes fan-bázis, elkezdenek nevek születni. Mindegyik ilyen névnek van twitter és facebook, twitteren folyton linkelgetnek is egymásnak meg ugratják a másikat, ahhoz pedig, hogy a rajongó ennek részese lehessen, követnie kell őket, így ezzel is egyre népszerűbbek lesznek a játékosok.

Ezen az úton eljutunk oda, hogy immár népszerűbb játékosokból csapatok alakulnak, esetleg némelyik magyar elkezd másodosztályú külföldi csapatok standinje lenni. Aztán egyik alkalommal egy magyar csapat ki fog jutni egy kisebb külföldi lanra, vagy az egyik magyar beugrónak el kell utaznia egy külföldi lanra, mert pont megbetegedett az egyik tag (ez ne tűnjön olyan mágikusnak amúgy, egyszerűen a nagy számok törvénye miatt, ha lenne elég másodosztályú csapat, előbb-utóbb valakiknek sikerülne nagy-ritkán kijutnia másodosztályú lanokra).

Így pedig elkezdenénk külföldi tapasztalatot szerezni, ott ismerkednének a csapatok és a menedzserek, kapcsolatokat építenének, leszerveznének scrimeket, beindulna a nemzetközi információcsere.

És nekünk ennyi kell. Ettől kezdve már minden magyar dotás elégedett lehetne, mert ezen az úton pár év alatt igenis, még ha nagyon lassan is, de elkezdenének kitermelődni a profi magyarok. Nem tudom, hogy van-e vagy lesz-e valakiben olyan potenciál, hogy valaha elsőosztályú csapat tagja legyen (elsőosztályú csapat csak olyan, aki TI-on részt vesz, vagy a bejutáshoz közel került, minden más csapat csak másodosztályú maximum [még mielőtt lehülyéznének, az USÁban a Liquid és a Na’Vi.US sokak szerint csak másodosztályú {tier 2} csapat volt a TI4 előtt, erre persze rácáfoltak a bajnokságon {csak azért mondom, hogy éreztessem, hogy a magyarok perpillanat kb. harmad/negyedosztályúak maximum}]).

Ha pedig lennének magyar profi csapatok, és egyre több profi meccs lenne, akkor a közvetítők közt is lenne valódi kompetíció, ez pedig azt eredményezné, hogy egyre jobb és jobb lenne a kínálat, így az amatőr közvetítők kihullanának vagy fejlődnének, azaz végre készen lenne a dota, hogy a mi országunkban is mainstream legyen.


 

Mint mondtam, ez egy láncreakció, de bármelyik oldalt megbolygathatjuk, hogy fejlődést kapjunk. Ezt a gondolatmenetet újra végig lehetne vezetni a livestream-ektől, a jobb útmutatóktól, az oldalak fejlesztésétől, a magasabb mmr játékosok elhatározásaitól, a jelenlegi csapatok célkitűzésétől – bármelyik ponttól. Például a haverod azért volt jobb nálad, mert az egyik dotás oldalon valaki elkezdte high-end guide-ok fordítását publikálni. Nem számít honnan kezdjük, ugyanaz lesz az eredmény: a teljes szféra fejlődése. Csak egyetlen egynek kéne lépnie, és a többi idomulna. Nem gyorsan, de még így is jobb a stagnálásnál, mint ami most van.

Ezért mondom, hogy szó szerint bárki tud tenni érte, hogy elinduljunk a jó úton. Kis túlzással, minden egyes gyilok, amit játékban szerzel, az segíti a magyar dotát, és minden egyes halál pedig gátat vet. Minden alkalommal, mikor az ismerősödnek a Free to Play filmet ajánlod egy gyenge vígjáték helyett esti mozizásra, azzal segítesz. Minden alkalommal, mikor a haverokkal összeültök pár sörrel lanozni valamelyikőtöknél, azzal segítettek. Minden alkalommal, mikor egy külföldi útmutatót megosztasz valamelyik társaddal, azzal segítesz.

Igen, vannak emberek, akiknek több erő van a kezében, mint az átlag játékosnak, de ez nem jelenti azt, hogy te nem tudsz semmit se tenni. Csak légy jobb. Legyen ez a célod: ne nyerni akarj, hanem jobb lenni másoknál. Ez a helyes út, mindenki számára.

 

Irta : Pittbull

 

https://pitbullstyleblog.wordpress.com/

A Kapitány

A Kapitány

Adam Farsang

Your Comments

Please register or login to post comments